Szauer Ágoston: Post scriptum
Még ünnepélyesen kivár,
s a végső szemcse elpereg.
És nem téveszt meg semmi már,
lelepleződnek mindenek.
s a végső szemcse elpereg.
És nem téveszt meg semmi már,
lelepleződnek mindenek.
Szauer Ágoston (1963-)
Zelk Zoltán: Hajnali vendég
Nem csöngetett, csak kopogott, s mint később mondta, éjfél óta már ácsorgott küszöböm előtt a száműzött király. Hajnali öt volt, amikor meghallottam a suta kopogást. A szája kék, szegény, szegény – inge fölött csak a bíbor palást. Le se vette a koronát fejéről, állt csak, állt csak félszegen, szemében ezer tátott éjszaka, hát fölkináltam néki fekhelyem. De nem fogadta el, csupán egy csésze forró teát kért, mivel ő száműzött, nem alhatik, őnéki már holtig bolyongni kell. Elment. Szakadt, dőlt künn a hó, belepte vállát s koronás fejét. És nem látta őt többé senki már, csak az ágak közt rohanó kétségbeesett cinegék. Zelk Zoltán (1906-1981)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése