Czilczer Olga: Levél a padon

Pár utolsó sugár
szögez padhoz a nyár
mégsem én pilinkézek
hulló levél ága reszket
érte utána kap veszteg
miért nem marad
nincs terve holnapra
a következő pillanatra
eszébe nem jut feltakarni
gyökere törzse titkait

Zsengétől mérgesig zöldellő
dagálya apályra mit felel
ha lombja egyszer égre kel
kórusban szólót énekel
s ha paktumot a széllel
köt ugyan melyik
enged a huszonegyből

Színén milyen emléket melenget
igényli-e a társaságot
fonákján eltűr-e kártevőt átkot
túlél elvisel bevall
mit maga vét hibát nem
szórja be hamuval
fejét bűnben nem vezekel
ahol a szánalom ott veszik el

Ritkaságszámba megy ha a pad
a város főterén szabad
dimenzióiban pihenő
fája a levelet ide ejtette ő
meg félszegen és félfenéken ül
ketten is ülhetnénk egyedül
de hol itt egy fa talán a szökőkút
egy ága termette nem más
szál levél utolsó csobbanás

Czilczer Olga (1940-)