Fecske Csaba: Lucához

ha tudnád mennyire vártalak
mikor még nem is tudtam ki vagy
megbújva az anyaszív alatt
tétova remény picinyke mag
nemlét és lét között félúton
hogyan gondoltam rád nem tudom
de mondhatom izgultam nagyon
sejtettem mily drága kincs leszel
amikor ide megérkezel
s a levegő tüdődbe nyilall
ami fáj az életünkre vall
ujjaid vékony gyufaszálak
akár a méz sűrű a nyálad
magadhoz ragasztod anyádat
ragacsos lett a szép kisinged r
ólad már legendák keringnek
kis sószsák ölemben tartalak
oá oá beszéld ki magad
angyaloktól kaptad hangodat
olyan formás kis kagyló a füled
amilyent a tenger partra vet
a világ hangjait füleled
mind-mind neked szóló üzenet
az eget bámuló pisze orr
ismerős láttam már valahol
rokoni arcokból kiállni
profi szagértő nem akármi
ilyet nem akárhol találni
titkokat sejtet a mosolyod
rájössz majd mert most még nem tudod
hogy én a dédnagyapád vagyok
öröklöd néhány arcvonásom
ha téged néznek én is látszom
majd amikor már nem itt leszek
és tücskökkel üzenek neked

Fecske Csaba (1948-2025)