Gyurkovics Tibor: Kék – zöld
Ha a párnáján balra fordul át
látom a szemegödrét homlokát
szeme kilángol mint a kék követ
ki Istentől hoz üzeneteket
ilyen szem nincsen Néha egyszerű
kínai porcelánból szűrt derű
aztán fölvillan kínzó fekete
lüktető tű-nyíl lesz közepe
fehéres gömbje még alfába kékül
kék önmagának emlékezetéül
mert aztán lassan hosszan földereng
a zöld vadon zöld fűi közt a csend
s a visszafojtott szűk pupilla-szárny
rebbenne szállna törne vissza rám
a fekete madár s mint vad a vadra
egy pillanatra sem hagy önmagadra
verődik lebben verdes és kiált
mint apáca az áve-Máriát
eseng mesél szentek extázisával
és röpül a kínai falon által
Mandzsúriából misztikus ködök
közül kitör kiáltozik: jövök!
hisz végül csak a zöld van csak a zöld
mely minden füvet fát magába ölt
mohó és elszánt gyöngéd és kevély
és villog mint a kard élén az él
hogy él hogy él hogy él de mit beszélek
nem bírom elmondani az egészet
csak ránézek kék-zöld szemeire
mindegy milyen Szívem szakad bele.
látom a szemegödrét homlokát
szeme kilángol mint a kék követ
ki Istentől hoz üzeneteket
ilyen szem nincsen Néha egyszerű
kínai porcelánból szűrt derű
aztán fölvillan kínzó fekete
lüktető tű-nyíl lesz közepe
fehéres gömbje még alfába kékül
kék önmagának emlékezetéül
mert aztán lassan hosszan földereng
a zöld vadon zöld fűi közt a csend
s a visszafojtott szűk pupilla-szárny
rebbenne szállna törne vissza rám
a fekete madár s mint vad a vadra
egy pillanatra sem hagy önmagadra
verődik lebben verdes és kiált
mint apáca az áve-Máriát
eseng mesél szentek extázisával
és röpül a kínai falon által
Mandzsúriából misztikus ködök
közül kitör kiáltozik: jövök!
hisz végül csak a zöld van csak a zöld
mely minden füvet fát magába ölt
mohó és elszánt gyöngéd és kevély
és villog mint a kard élén az él
hogy él hogy él hogy él de mit beszélek
nem bírom elmondani az egészet
csak ránézek kék-zöld szemeire
mindegy milyen Szívem szakad bele.
Gyurkovics Tibor (1931-2008)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése