Baka István: Téli dal
Behavazott táj abroszán
a hajnal vörösborpecsét.
Elmúlt a mámor, poharam
földhöz csapom - szilánkja jég.
a hajnal vörösborpecsét.
Elmúlt a mámor, poharam
földhöz csapom - szilánkja jég.
Ínyemben a fogak - iszapba
rejtőző, megdermedt halak.
Mint jégtáblát a folyó,
összezárom ajkaimat.
Ó, világ szennyét elmosó
szó! Hallgatok kijózanodva.
Hiszen tél van. Micsoda tél!
Befagyott az idő folyója.
Elmúlt a részegség. Ki egykor
folyónak hittem magamat,
haltestemet iszapba fúrom
a tél jégajkai alatt.
rejtőző, megdermedt halak.
Mint jégtáblát a folyó,
összezárom ajkaimat.
Ó, világ szennyét elmosó
szó! Hallgatok kijózanodva.
Hiszen tél van. Micsoda tél!
Befagyott az idő folyója.
Elmúlt a részegség. Ki egykor
folyónak hittem magamat,
haltestemet iszapba fúrom
a tél jégajkai alatt.
Baka István (1948-1995)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése