Staub Efraim Arie: Látomás

Sétálok esti csendben
De hajt a képzelet.
Fékezném egyre léptem,
De jaj most nem lehet.
Futok, s velem szaladnak
A fák, s a házfalak,
Kiáltanék a csendben,
De jaj, most nem szabad.
Fal mellett kék lidércek
Űzik az árnyamat,
Nyomomban sárga ördög
És zöld manó szalad.
Rohan velem a felhő
Rohan a Hold, a Nap
Amott egy üstökös száll,
S a felhőbe harap.
Végtelen hosszú út ez,
Lábam nem bírja már,
De futni kell. Rohanni !
Nyomomban a ragály.
Hová lehet szaladni ?
Lángot vetett a Nap,
Elémvág és sietve
A fák lombjára csap.
Szaladjak ? Vagy megálljak ?
Mennék, de nem lehet.
Köröttem száz lidérc áll,
S ezer manó nevet.

Staub Efraim Arie (-2016)