Szilágyi Domokos: Édesanyám
Végigdőlök a bőrülésen:
reggelre már otthon vagyok!
A gyors lassan álomba ringat,
amint egykor Ő ringatott.
A kabátomba fúrom arcom, -
kis hasadékon jő a fény;
s ezüstje csillan a szemembe
egy-egy ősz szálnak a fején.
Fél éve már, hogy láttam. - És most
félig lehunyt pillák alatt
a száguldó kocsiból látom:
Ő egyre távolabb marad;
és hajam újra az a szellő
borzolgatja, zilálja szét,
amely kendőjét libegtette,
és simogatta a kezét.
Aztán látom százféleképpen:
aggódva óv, hajol felém,
hogy védjen a gyilkos golyótól
halálos táncok éjjelén;
és látom mosolyogva, sírva...
És túl a kerekek zaján,
- akárcsak rég, ha jött az este, -
mintha mesélni hallanám.
...Végigdőlök a bőrülésen:
reggelre már otthon leszek!
Meséit egyre távolabbról
duruzsolják a kerekek.
Ringat a gyors, és én belépek
az álmok hímes ajtaján, -
s a sínpár túlsó végén, messze,
kitárt karokkal vár Anyám!
1956
reggelre már otthon vagyok!
A gyors lassan álomba ringat,
amint egykor Ő ringatott.
A kabátomba fúrom arcom, -
kis hasadékon jő a fény;
s ezüstje csillan a szemembe
egy-egy ősz szálnak a fején.
Fél éve már, hogy láttam. - És most
félig lehunyt pillák alatt
a száguldó kocsiból látom:
Ő egyre távolabb marad;
és hajam újra az a szellő
borzolgatja, zilálja szét,
amely kendőjét libegtette,
és simogatta a kezét.
Aztán látom százféleképpen:
aggódva óv, hajol felém,
hogy védjen a gyilkos golyótól
halálos táncok éjjelén;
és látom mosolyogva, sírva...
És túl a kerekek zaján,
- akárcsak rég, ha jött az este, -
mintha mesélni hallanám.
...Végigdőlök a bőrülésen:
reggelre már otthon leszek!
Meséit egyre távolabbról
duruzsolják a kerekek.
Ringat a gyors, és én belépek
az álmok hímes ajtaján, -
s a sínpár túlsó végén, messze,
kitárt karokkal vár Anyám!
1956
Szilágyi Domokos (1938-1976)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése