Baka István: Gyóntató fehérség
Hóhullás némasága,
te gyóntató fehérség,
függönyöd előtt állva
vallok – feloldozol még?
Meggyónom gyávaságom,
magányom, rettegésem,
gyónom meleg kabátom,
kiszikkadt ölelésem?
Tudom, hazám is méltán
nem fogadott fiának,
bár cinkosa lehettem,
mint folyondár a rácsnak.
Vérem piros didergés,
ereim jégvirága
hasztalan dermed Isten
sötétlő ablakára.
te gyóntató fehérség,
függönyöd előtt állva
vallok – feloldozol még?
Meggyónom gyávaságom,
magányom, rettegésem,
gyónom meleg kabátom,
kiszikkadt ölelésem?
Tudom, hazám is méltán
nem fogadott fiának,
bár cinkosa lehettem,
mint folyondár a rácsnak.
Vérem piros didergés,
ereim jégvirága
hasztalan dermed Isten
sötétlő ablakára.
Baka István (1948-1995)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése