Kiss Judit Ágnes: A költő éjszaka
Mikor feküdni készült, a világ fejreállt,
Megéledt mind, miből csak egy verssort is kreált.
Az ablakon a függöny, a hibásan szövött,
Zöld-barna táncot lejtett a kinn s a benn között.
Az ócska bőrkabát, mi már hártyásra kopott,
Levedlett, mint a kígyó, és újabb bőrt hozott.
A konyhaszekrény szélén a kék stelázsicsík
Kanárisárga lett, s most madárhangon visít.
A kávéfőző roncsa, mit más már elhajít,
Lelkesen feketévé kotyogta titkait.
Pipája megtömődött, de nem égett sokat,
Füstkarikákból fonta a furcsa álmokat.
S míg odabenn a költő édesen aludt,
Fölkeltek a versek, és megírták maguk.
Megéledt mind, miből csak egy verssort is kreált.
Az ablakon a függöny, a hibásan szövött,
Zöld-barna táncot lejtett a kinn s a benn között.
Az ócska bőrkabát, mi már hártyásra kopott,
Levedlett, mint a kígyó, és újabb bőrt hozott.
A konyhaszekrény szélén a kék stelázsicsík
Kanárisárga lett, s most madárhangon visít.
A kávéfőző roncsa, mit más már elhajít,
Lelkesen feketévé kotyogta titkait.
Pipája megtömődött, de nem égett sokat,
Füstkarikákból fonta a furcsa álmokat.
S míg odabenn a költő édesen aludt,
Fölkeltek a versek, és megírták maguk.
Kiss Judit Ágnes (1973-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése