László Noémi: Józan vers tavasszal
Ezt a kezet hogyan engedjem el?
Az ember végül mindent elvisel.
A szövetből minden csodát kivág,
kopottan feszül vállán a világ.
Arcába hűvös tény-eső csorog,
míg háta mögött fakó angyalok
vonulnak némán és lábujjhegyen,
mert képtelenség, hogy szárnyuk legyen,
mert képtelenség, hogy én nélküled,
de ésszerű – és megtörténhetett.
Az ember végül mindent elvisel.
A szövetből minden csodát kivág,
kopottan feszül vállán a világ.
Arcába hűvös tény-eső csorog,
míg háta mögött fakó angyalok
vonulnak némán és lábujjhegyen,
mert képtelenség, hogy szárnyuk legyen,
mert képtelenség, hogy én nélküled,
de ésszerű – és megtörténhetett.
László Noémi (1973-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése