Oláh András: ki mossa ki a világ szennyesét

Nagy Lászlónak

ki tartja ébren a csillagok tüzét
halakat ki ad az óceánnak
ki sarjasztja a rétek dús füvét
és az erdőkben ki nevel fákat

hegyeket ki emel porból és kőből
ki fest színeket a szivárványra
koszorút ki fon akáctövisből
a föld sebhelyes vérző homlokára

ki tanít hinni és szeretni egymást
ki súg az alvók fülébe álmot
szitkoló szájból ki old fel átkot

égő szemmel félőn vagy haragvást
a kígyók fejét ki tapossa szét
s ki mossa ki a világ szennyesét


Oláh András (1959-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél