Bara Anna: ahol találkoznak az égi óceánok

azon az estén, mint a mesebeli hableány
még szétnézett e földi világban mielőtt
alábukott. teste nem vált semmivé,
lelke huszonnyolc lélekkel emelkedett
a mennybe.
azóta a parti fák minden sikolyra
ágaikkal a víz fölé nyúlnak,
a híd gerince elnehezül, ahogy a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
a búvárok retináján ezután örökké
ott lebegnek a hajóablakokban kalimpáló széklábak,
mintha emberi testek keresnének kiutat,
de csak vörös terítők kúsznak elő az iszapból.
elnyelt kiáltások buborékai szállnak a felszín felé
a fülsiketítő csendet felkavarva.
miközben a keresők félelme a kudarctól és
még mélyebb félelme a sikertől a tieddé lesz,
az alig kivehető foltokra tekeredik a sodrásban
a hiábavaló idő: élőhalott leszel s te is eltűnsz
az örök várakozásban.

Bara Anna (1949-)