Gősi Vali: Szélvihar

* „Akkor egy szélroham jött veszekedve
És bevágta az ajtót.”

Emlékszem, korán tavaszodott,
de hűvösek voltak még az esték.
A váratlan zajra a szavak bennünk rekedtek,
és megállt a levegőben mély sóhajod.
Vállamról erőtlen kezed hirtelen lehullt,
és egy leskődő hajszál simult érintésed melegébe,
amit úgy őrzök ma is, mint legszebb tavaszunk
utolsó üzenetét.
És mennydörgés törte meg a beköszönő csendet…
Néztem utánad. Még láttam, ahogy a szél
könnyedén meglebbentette sálad.
*„És kemény csöppek estek.
Végleg elbucsuztunk”


*Karinthy Frigyes: Nihil

Gősi Vali (1954-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél