Hegedűs Rita: Emlékfoltok

Csak egy verítékcsöppnyi
édent adj nekem!
Emlékek zaja lüktet…
metronómba fagyott csend
visít fesztelen.
A kávé kihűlt az asztalon…
csésze árulja báját,
máza meztelen.
Az abrosz csipkéje fakó lett
folt hátán lyuk libeg,
a karosszék álmosan terpeszt
ócska szőnyegen piheg.
Fényképek…árnyak…idő…
a kakaó langymeleg.
Ifjú repdeső madár,
már repülnék veled!