Petri György: Ekképp jeleztem

Mivelhogy

sírt,

és mivelhogy

el akart rohanni,

és néztek is bennünket

már mindenfelől:

sietve felemelkedtem,

és kezemet

némi súllyal, anélkül, hogy teherként,

az alkarjára helyeztem,

miközben tekintetem

remegve, de szilárdan

hatolt a pupillába egyenest.

S ő küzködve, de végül

megadóan:

visszaernyedt a székre.

– Ekképp jeleztem

udvarias készségemet

a meghitt beszélgetésre.

Petri György (1943-2000)