Taizs Gergő: Az idő valamely végén
Valahol az idő valamely végén,
egy tapintható, üres villanásban
a felhasadt térköz alá bújtunk be,
ujjunkkal pszt!-t intettünk arra várva,
hogy többé már ne emlékezzenek ránk,
a létezés érdeme legyen másé,
ihletet ne meríthessen belőlünk
emberi dráma, isteni színjáték.
E lepelben oszthatatlanok vagyunk,
közös terünket egymással béleli
ki az összes eseménydús sóhajtás és
nyögés, míg végül senki sem értheti,
hogy halál- vagy életközeli élmény
elbújni az idő valamely végén.
egy tapintható, üres villanásban
a felhasadt térköz alá bújtunk be,
ujjunkkal pszt!-t intettünk arra várva,
hogy többé már ne emlékezzenek ránk,
a létezés érdeme legyen másé,
ihletet ne meríthessen belőlünk
emberi dráma, isteni színjáték.
E lepelben oszthatatlanok vagyunk,
közös terünket egymással béleli
ki az összes eseménydús sóhajtás és
nyögés, míg végül senki sem értheti,
hogy halál- vagy életközeli élmény
elbújni az idő valamely végén.
Taizs Gergő (1984-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése