Csáky Anna: Szentivánéji boszorkánytánc
Kigyulladt hold a fenyőfák hegyén,
mennybéli erdő hajlik a völgybe,
tüzek árkaiban vágy ég s remény,
szél csavarja lángját pörögve.
Álmokat lát a zöld rengeteg:
ezüst fény omlik nyár tüzére,
szédülten forog – a föld remeg –
száz pokol-angyal táncfűzére.
Szemükbe vágy cseppjei csorognak,
mágia, varázs az éjszaka:
rőt parazsán a holdkorongnak
mámorra gyúl e pokol-ég hada,
s szalad át rajta mind dobolva.
Ördögi álmok kegyeltje lett:
táncával csábít, hív pokolra
– megégve százszor – a menny helyett.
Fordul a nyár, de izzik a lélek,
harsog az erdő, bűbájjal tele,
őrjöng a sok gyönyörre érett
fiatal test, fa, virág, mind vele.
Az idő most kisiklott egészen,
forog a sok lány, lebben a szoknya…
Mily’ unalom lakna nyár egében,
ha alatta pokla nem lobogna!
mennybéli erdő hajlik a völgybe,
tüzek árkaiban vágy ég s remény,
szél csavarja lángját pörögve.
Álmokat lát a zöld rengeteg:
ezüst fény omlik nyár tüzére,
szédülten forog – a föld remeg –
száz pokol-angyal táncfűzére.
Szemükbe vágy cseppjei csorognak,
mágia, varázs az éjszaka:
rőt parazsán a holdkorongnak
mámorra gyúl e pokol-ég hada,
s szalad át rajta mind dobolva.
Ördögi álmok kegyeltje lett:
táncával csábít, hív pokolra
– megégve százszor – a menny helyett.
Fordul a nyár, de izzik a lélek,
harsog az erdő, bűbájjal tele,
őrjöng a sok gyönyörre érett
fiatal test, fa, virág, mind vele.
Az idő most kisiklott egészen,
forog a sok lány, lebben a szoknya…
Mily’ unalom lakna nyár egében,
ha alatta pokla nem lobogna!
Csáky Anna (1938-2023)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése