Tass Marianne: Megfordult táj

Ahol sátor volt, most a varjak ülnek,
ahol hó volt, ott tó van megint.
Nyújtom neked, és nem tudod átfogni,
a tekintet a semmibe tekint.

Elmozdult fény és ámítások
keringenek csak múló táj felett,
a köpenyed keringő szárnyként csapkod,
üres tájban üres az üzenet.

Nem is látom és megfordult köröttem
lehet hogy most őserdőben vagyok,
a forgószínpad történését éjjel
folyton forgatják néma angyalok.


Tass Marianne (1930-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél