Lackfi János: Itt vagyok

Itt vagyok a szomszéd szobában, ne zavarjon,
hogy nincsen ajtó, nem mentem messzire.
Ami megesett, annak meg kellett esnie.
Nem értitek, és én sem értem pontosan,
mért éppen most, mért éppen így oson
feljebb az élet egy másik emeletre,
vagy miért zuhan lejjebb néhánnyal, ebbe
azért ne menjünk bele, mert innen valahogy
másképp van a fent és a lent, felzuhanhatok
vagy emelkedhetek zuhanvást lefelé.
Nem levegő, amit most lélegzek, zselé,
vagy valami hasonló állagú massza.
Talán ikrás fény, ezt esszük kanalazva.
Képzeld, az új szomszédom itt az Isten,
nem hülyéskedem, először én se hittem,
de a kaputelefonra a neve ki van írva,
felcsöngetek hozzá, talán kinyitja.
Beszélj hozzám nyugodtan, ne zavarjon,
ha válaszolok, vagy ha csak a gangon
küldök galamb-burukkolást, ha bólogatok
neked a falombbal, vagy elvakítalak,
mint függönyrésen keresztül a nap.
Itt vagyok a szomszéd szobában, nem utaztam
vonaton, repülőn, az álmaidban hosszan
visszatérek még, járkálok a fejedben,
mielőtt végleg el kellene mennem.

Lackfi János (1971-)