Beck Tamás: Szét

Hosszúra nyúlt köztünk a hallgatás, s egyszer csak
szétszakadt az én csöndemmé és a te csöndeddé.
Az alkonyat ellenben illegális tudatmódosító,
nem merjük birtokolni. Tudom, hiányodon
keresztül megközelíthetetlen vagy, mint holdtalan
éjben az aknamező. Szobánkat árnyékokkal
hordta tele a délután, álmunkban mégis
úgy cipeljük majd őket kifelé, akár közös
bútoraikat a szétköltözők. Elnevezhetnélek
valami szépnek, de tudom: a jelzős szerkezetek
perpetuum mobile-k és minden forma
fogság. Csönded különben is feltételezi
az enyémet. Ahogyan ébrenlétet a valóság.


Beck Tamás (1976-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szabó Lőrinc: Mit láttam benned?

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve

Albert Zsolt: Cellainformáció