Zágorec-Csuka Judit: Télutó

Valami mégis kimaradt ebből a télből,

pedig kellett volna még valami biztató,

mint kenyérnek a só, földnek az eső,

nárciszoknak a napfény.

Valami mégis kimaradt ebből a télből,

telefonhívásaidból, egy feléd nyúló

férfikézből, gyermekded mosolyodból,

önfeledt pillantásaidból.

Valami mégis kimaradt hosszú utadból,

a házfalakról leomló vakolatból,

félelmeidből, zakatoló szívedből,

mindenből, ami szárnyakat adhatott

volna, de hideg és fénytelen télutó volt,

fehér hóesés fekete szívedben.

Zágorec-Csuka Judit (1967-)