Fábián István: Az egyetlenek
Tandori sétál
alakja tervszerű véletlen
lényege a dobogás
formái összehajlanak
a teremtés sok-sok ér ahol
vér a vérrel szembe megy
nincs múlás és nincs idő
csak egybeforgó hajnalok
a világegyetem egyetlenegy
ha mégis volna belőle kettő
(akár számolatlanul végtelen)
mindig ugyanegy marad
szépsége is szépen egy
épp mint a boldog számok
ki hogyha büszke árva prím
akkor a legboldogabb
a mindenség buboréktükör
éppen egy madár néz bele
a világ egy madár szemébe
bámuló egyetlen madár szeme
Fábián István (1953-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése