Somlyó György: A sintrai úton

Ad notam
Fernando Pessoa:
Ao volante dô Chevrolet


Már előre elhatároztam hogy ha majd
ráfordulok a sintrai útra
ráfordulok a sintrai útra – lehet-e
bocsánattalanabb bűne a költőnek mint hogy
már előre elhatározza az elhatározhatatlant
tudniillik hogy
verset fog írni

– szóval ha majd
ráfordulok a sintrai útra (hiszen minden valószínűség szerint

– ha van egyáltalán az életben valami való-színű – rá fogok
fordulni mivel oda vagyok meghíva nemsokára indulok)

– szóval
ha majd ráfordulok a sintrai útra – bár nem is egy Chevroleten
talán valami minibuszon a többi meghívottal együtt vagy
taxin – mindenesetre egyiket se én fogom vezetni így
hát nem is beszélhetek a volán mellől –
hát nem is beszélhetek a volán mellől – hogy ha majd
a sintrai úton haladok robogva vagy araszolva

Lisszabon felől Sintra felé
versbe fogok kezdeni az útról hódolatul Pessoának
a sintrai úton vagy egy álombeli úton vagy az élet útján
az útról amely mindig odisszea és mindig damaszkuszi és
– Pessoa óta – sintrai út is –
megtalálom-e az útszéli viskót és a fiatal lányt
aki a konyhaablakból oly irigykedve néz utánam
vajon lesz-e damaszkuszi utam ez a sintrai út
feltámad-e mint mindig (bennem is) a szellem túlzott
szorongása minden semmiségért a minden utak mindig kikerülhetetlen
kérdése – míg zokogok a sintrai úton
a sintrai úton Sintrához egyre közelebb
egyre közelebb érek-e magamhoz
vagy magamtól egyre távolabb

[Sintra 1995. március]

Somlyó György (1920-2006)