Farkas Árpád: Nem tudom én, miért játszom
Nem tudom én, miért játszom:
pállott őszi szilvafákon
álmot gyújtok, füstje selyme
ringasson a végtelenbe,
bontson szivárvánnyá téged –:
lássalak is, ha már nézlek.
S ha még féltesz, meg ne lássál:
krumplikövön-kopogásnál
kongóbb a magány már bennem,
vasmennyboltos csönd felettem.
Vasmenyboltos csönd felettem,
kongóbb a magány már bennem
krumplikövön-kopogásnál:
ha még féltesz, meg ne lássál.
Szerelmedből kitakarlak,
látni én már így akarlak:
szivárvánnyá nyílva bennem,
csontig ható szerelemben...
...S csak a szél sír kint a fákon,
nem tudom én, nem tudom én,
tehetetlen, miért játszom
pállott őszi szilvafákon
álmot gyújtok, füstje selyme
ringasson a végtelenbe,
bontson szivárvánnyá téged –:
lássalak is, ha már nézlek.
S ha még féltesz, meg ne lássál:
krumplikövön-kopogásnál
kongóbb a magány már bennem,
vasmennyboltos csönd felettem.
Vasmenyboltos csönd felettem,
kongóbb a magány már bennem
krumplikövön-kopogásnál:
ha még féltesz, meg ne lássál.
Szerelmedből kitakarlak,
látni én már így akarlak:
szivárvánnyá nyílva bennem,
csontig ható szerelemben...
...S csak a szél sír kint a fákon,
nem tudom én, nem tudom én,
tehetetlen, miért játszom
Farkas Árpád (1944-2021)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése