Kiss Tamás: Az időn túl: Vak szavak

-
Nézem
Barnás bársonypihés arcodat
S közben látom
Mintha szólni akarna hozzám a lelked
Én is
Elrebegnék néhány szót neked
Ajkaid ajkaim nyílnának de csak a csend remeg
A kertben madarak csiripelnek
Fák lombjait zúgatja a forró nyári szél
Kéretlen nem ember hangú zajok fakadnak
Mintha segíteni akarnának
Mondjuk nekem
Aki már pánikban kutakodok agylabirintusaimban
De hiába minden loholás-próba
Porlepte kihűlt szóforgácsokat hajigál ki magából a gondolat-láva
Hiába is nézlek
Hiába is látlak
Tompává tesznek a szavak minden vágyat
S ha szólnék
Üresen kongó frázis hulladék
Zuhanna rád beléd
S lenne minden érzés betegesen bágyadt
Talán vakká lettek a szavak?
Borzalmas de mindig is azok voltak
Így aztán a szentté vált elcsépelt szót sem mondom ki neked
Hogy szeretlek
Mert csupán elfed tönkre tesz egy érzelmet
Inkább némán nézem tovább
Barnás bársonypihés arcodat
Had mondja el a csend azt
Amit tönkre tennének magvakult szavak

Kiss Tamás (1953-)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

-
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, hogy szállj, erőseket, mint a karvalyé, hogy a szabadság magasságában könnyű szárnyalással lebegni tudj, és siklani az élet színein át, a csendben meghallani a szelet, és minden szót, melyből mesék születnek. Emlékezz erre, és élvezd a repülést a tenger felett, a fűszálakon át, sőt - miért is ne?!-, akár széttépett álmok között, mert mindennek, még a zúzmara jegének is értelme van. Erős szárnyakat szeretnék adni neked, hogy leküzd a távolságot, a port, mely a szívedet szorítja, és mindazt, mi aranynak látszik, de amely valójában nem az. Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, sűrű pelyheset, hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted, és ha le is zuhansz, ne essen bajod. Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked, de nem lehet, mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted. (Fordította: Erdős Olga)
További információk

Závada Péter: Bontás

-
Belém ülsz. Ülünk, mint két egymásba csúsztatott szék. TV szól a szobából. Ma mégse megy. Lemászol. Nézem a függöny bojtját. A szomszéd házat bontják. Az ablakok betörve. Lelátni a gödörbe. Most magamhoz szoktatlak. Már nyitva van az ablak. Vastag az ég, vízhatlan. Megfürdünk a huzatban. Erősen koncentrálok. Mármint csak arra, rád, hogy mit kéne most éreznem. Nem passzolunk lélekben. Befekszel az ölembe, mintha a bölcsőd lenne. Megmarkolod a farkam. Együtt szorongunk halkan. Závada Péter (1982-)
További információk

Wass Albert: Tél

-
Templomi csöndben, Éjjeli ködben Aszkéta-ágat zörrent a szél, Valahol messze, Csillag szemekre Szürke ködfátylat borít a Tél. Túl a tetőkön, Dárdás fenyőkön: Zöld diadémon, pára lebeg, Sűrű vadonban Halkan, titokban, Fenyő-óriások könnye pereg... Néma a szikla, Kristály patakja, Jeges páncélban tompán zubog, Mogorva ormon Nincs rododendron, Csak sötét árnyak: Tantalusok. Mélyen a völgybon, Fűzfa berekben, Néha, titokban zörren a szél, S fent a magasban Pára alakban Halkan suhanó szellem: a Tél. Wass Albert (1908-1998)
További információk