Simon Márton: Kínai
A kirakatban lévő asztalhoz ültünk
végül. Üres egyébként ez az egész.
Az étel ehető, de inkább csak
beszélünk, így hárman:
mi ketten és a tulaj tőlünk nem
messze járkál, és egy érthetetlen
nyelven hadar a mobiljába.
A falon tükrök kirakva, körbe,
mintha öröm lenne magunkat nézni;
és nem történik semmi, ha kérdik,
majd azt mondjuk, beszélgettünk;
te elmesélted, hogy Keleten
valahol, nem tudod pontosan, hol,
úgy kell egyenek a nők, hogy nem érhet
étel az ajkaikhoz. Ott arrébb átjött a
felhők résein, a nap szemembe süt,
de mindegy, sokáig csak nézlek aztán;
vajon tényleg nem vetted észre, hogy
két napja nem értem hozzá a szádhoz.
Beszédünk mögött valaki egy
érthetetlen nyelven hadar,
szembenálló koszos tükrökben
egy közhely, meg mi ketten.
Ha már nem kellett, legalább
mondd meg, mi volt ez.
Tudjam, miért fizettem.
végül. Üres egyébként ez az egész.
Az étel ehető, de inkább csak
beszélünk, így hárman:
mi ketten és a tulaj tőlünk nem
messze járkál, és egy érthetetlen
nyelven hadar a mobiljába.
A falon tükrök kirakva, körbe,
mintha öröm lenne magunkat nézni;
és nem történik semmi, ha kérdik,
majd azt mondjuk, beszélgettünk;
te elmesélted, hogy Keleten
valahol, nem tudod pontosan, hol,
úgy kell egyenek a nők, hogy nem érhet
étel az ajkaikhoz. Ott arrébb átjött a
felhők résein, a nap szemembe süt,
de mindegy, sokáig csak nézlek aztán;
vajon tényleg nem vetted észre, hogy
két napja nem értem hozzá a szádhoz.
Beszédünk mögött valaki egy
érthetetlen nyelven hadar,
szembenálló koszos tükrökben
egy közhely, meg mi ketten.
Ha már nem kellett, legalább
mondd meg, mi volt ez.
Tudjam, miért fizettem.
Simon Márton (1984-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése