Dienes Eszter: Évszakok
Tavasz
A rügyszemű kertalji fák zöld zúgásukat
kibontják lassan, támad csudahold, tavaszi szél.
Isten egy hűvös késő délután, ötórai tea után,
díszletet cserélt –
most szoknyákat nyeseget,
markába hétpöttyös szeplőket gyűjt,
öklét kinyitja,
rájuk fúj, repteti őket.
Szíven csókolja szeplős Veronikát.
Nyár
Fényesedett szemünkben az újhold,
blúzok alatt égő tenyér voltunk,
széllel röpült a láz, jó füvek közt hált
a földi szerelem.
Ősz
Csörren a bevérzett lombok árnya,
zörög a bádog emlékezet.
Ki jár a kertben? Ki issza ki a színeket?
Tél
Köd száll már mindenekre,
köd jár a fény előtt;
sétálom partodat, lassú délelőtt
– mikor a föld az éggel egybetart
s egy a tenger, egy a part.
A rügyszemű kertalji fák zöld zúgásukat
kibontják lassan, támad csudahold, tavaszi szél.
Isten egy hűvös késő délután, ötórai tea után,
díszletet cserélt –
most szoknyákat nyeseget,
markába hétpöttyös szeplőket gyűjt,
öklét kinyitja,
rájuk fúj, repteti őket.
Szíven csókolja szeplős Veronikát.
Nyár
Fényesedett szemünkben az újhold,
blúzok alatt égő tenyér voltunk,
széllel röpült a láz, jó füvek közt hált
a földi szerelem.
Ősz
Csörren a bevérzett lombok árnya,
zörög a bádog emlékezet.
Ki jár a kertben? Ki issza ki a színeket?
Tél
Köd száll már mindenekre,
köd jár a fény előtt;
sétálom partodat, lassú délelőtt
– mikor a föld az éggel egybetart
s egy a tenger, egy a part.
Dienes Eszter (1949-2014)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése