Oláh András: vesztesek

1. gyalogáldozat

ócskaságok közt botorkálunk
növekszik bennünk a csönd
s már magunk számára
sem vagyunk fontosak

2. kísértő jelek

leveleket írnak a kitakarított fiókok
mögöttük életre kelnek
az elsietett hazugságok
a papírokból visszasíró szavak
leverik az idő lámpását
visszájukra fordulnak a mondatok
s a pofonokhoz járó feloldozást
ágyhoz szögezi a lelkiismeret

3. semmik vagyunk

már-már szokásunkká vált a búcsú
s megszokottá a messzeség
– így menekülünk
észrevétlen egy másik életbe

4. késő

lakatlan sziget a jelen

a múltba menekülsz
– minden késő:
már nem segíthetek

5. majd

majd… egyszer… talán…
mikor összefutnak az álmoktól
terhelt részeg delfinek

majd egyszer… vagy soha…
hisz mire megérkezel
én mindig elmegyek…

Oláh András (1959-)