Sztaskó Richárd: végképp megszűnik
hiányod
hiánytalanul
befészkeli
magát a
pórusaimba
(végképp
megszűnik
a rend)
s mindazt
ami volt
fölváltja
az ismeretlen
szomorúság –
Sztaskó Richárd (1987-)
''...mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.'' Tudom, hogy nagyon sok verses blog van már, de azt gondolom, hogy soha nem elég. Aztán, blogokat böngészve, ha én örvendezni tudok egy-egy elfelejtett, vagy nem ismert versnek, azt remélem, hogy itt hasonló élményt nyújthatok a műfaj kedvelőinek. Olvassátok olyan szeretettel, amilyen szeretettel én válogatom össze a gyöngyszemeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése