Kégl Ildikó: tartósítás

az emlékek elfáradhatnak
nem bízhatunk mindent
a hyppokampuszra meg egy
bizonytalan szerverre olykor
vegyülettel kell tartósítani
azt amit megőriznénk a
pillanatot ami fagyizásnak
indult aztán hirtelen kezed a
kezemért nyúlt ösztönösen
és én először ijedtem
meg attól mennyire belevaló
lennél az életembe
ott a bodrogparti délutánban
ahogy rakoncátlan rezes
tincsemet a fülem mögé tetted
te és én akkor kezdődtünk el
ezekkel a semmiségekkel és még
nem tudjuk hol fejeződünk be
de most formalinba teszem
azt a szerdát négytől félhatig
tízliteres befőttes üvegbe
zárom az érintésedet
a bodrogot a málnafagyit
a pataki várkert öreg akácfáját
a kopott kovácsoltvas padon ülő téged
a válladon boldog magammal –
és lassan szétoszlik aggodalmam

Kégl Ildikó (1976-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél