Turczi István: Téli rondó a fogarasi havasokból

[Írj, mielőtt megfagysz!]

Fent kanyarog a füst,
az éj zúzmarás ezüst,
csenddel dús levegő,
áramló, lebegő,
a vendégét várja:
egy tál tél az ára.
Nincs szem, ami lássa,
hajnal felé milyen
a tűz ellobbanása.
A reggel azért üzen
hidegvégződéseiben.
Mikor felfeslik az ég,
örök működésben,
ott kinn és ott benn,
jégszirom-menedék,
kiáltanál, elég!
Dermesztő fagy van,
szívben, csontozatban.
Még nem mozdul semmi.
Befelé hunyt szemmel
most elég csak lenni.
Idegidő jött el,
feneketlen köddel.
Bár kanyarog a füst,
pattog a tűz megint,
a vendég csak legyint,
kedve borotvaezüst.

Turczi István (1957-)