Simon Adri: Kétely

A puha fényfolt a levél fonákján
a szitáló délutáni napban,
a fűcsomók és a nedves göröngyök,
és a nyári ludak V-alakban,

a tüzes sávokra szakadozott
felhők naplementekor, a poszáta
fészke fölött összeboruló nádas,
a zsombéksás vízbe hajló szára,

a hegyoldalban kanyargó ösvény és
az ösvény szélén heverő csontok,
a csillagködök és a törékeny rend,
amit egy drótkerítés megbontott,

a hirtelen ránk zuhanó sötétség
és a fák közt lopakodó kétely,
hogy szebben fogunk-e nyelveken szólni,
mint kiszáradt földre írni vérrel –

Simon Adri (1974-)