Antal Balázs: Telihold
Az éjszaka belopózott a versbe,
ahogy a kerítés résein át a dombokról a kertbe jön,
nesztelenül, és úgy, hogy azt hisszük, így kell, ez a dolgok rendje,
mintha a versbe is el kéne jönni az éjnek.
Az éjszaka belopózott a versbe,
a betűk résein át, ahol a görbék nem érnek teljesen össze,
ott surrant be, s most a sorok fölött ül,
ahogy a kertben a diófa tönkje fölött.
S mintha még a hold, a telihold is ott lenne a vers fölött.
Egybevágó mozgás
A színes szalag a kertben szertefut,
a séta elindul rajta.
A séta tekereg a kerten át,
s pontosan, mint egy szalagon,
ketten ballagunk rajta.
A bal oldalon haladó vagyok én.
Még nem vagyok megriadva,
mert, akár egy sci-fi-ben, nem tudom,
hogy mellettem is én jövök
kicsikét lemaradva.
ahogy a kerítés résein át a dombokról a kertbe jön,
nesztelenül, és úgy, hogy azt hisszük, így kell, ez a dolgok rendje,
mintha a versbe is el kéne jönni az éjnek.
Az éjszaka belopózott a versbe,
a betűk résein át, ahol a görbék nem érnek teljesen össze,
ott surrant be, s most a sorok fölött ül,
ahogy a kertben a diófa tönkje fölött.
S mintha még a hold, a telihold is ott lenne a vers fölött.
Egybevágó mozgás
A színes szalag a kertben szertefut,
a séta elindul rajta.
A séta tekereg a kerten át,
s pontosan, mint egy szalagon,
ketten ballagunk rajta.
A bal oldalon haladó vagyok én.
Még nem vagyok megriadva,
mert, akár egy sci-fi-ben, nem tudom,
hogy mellettem is én jövök
kicsikét lemaradva.
Antal Balázs (1977-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése